NKFIH K 119225 (2016-2020)
Növényökológiai elméletek alkalmazási lehetőségei a gyeprekonstrukcióban
Projektvezető: Török Péter

A fajgazdag, hagyományosan kezelt területek Európa-szerte és a világ más pontjain is – többnyire a megváltozott mezőgazdasági tájhasználat (intenzívebbé vált tájhasználat vagy felhagyás) következtében – jelentős mértékben degradálódtak. Ezen területek fajkészletének megőrzésében és a tájléptékű diverzitás fenntartásában a mezofil és száraz gyepterületek kiemelt jelentőséggel bírnak. Az elmúlt évszázadban a fennmaradt gyepterületek többsége degradálódott és természetes fajkészletük elszegényedett. A kedvezőtlen folyamatok megállításának vagy ütemük csökkentésének szükségessége az élőhely-rekonstrukciós kutatásokat és beavatkozásokat a tudományos érdeklődés homlokterébe emelte. A vegetációdinamikai és növényökológiai kutatások, illetve a gyeprekonstrukciós kutatások és beavatkozások fontossága ellenére az elméleti és a gyakorlat-orientált megközelítések esetében kismértékű az átjárhatóság. Az egyik oldalon számos elméletet felállítottak, melyek segítségével magyarázhatóak a vegetációdinamikai folyamatok és a fajkészletben zajló változások, a másik oldalról számos módszert és monitoring rendszert dolgoztak ki a rekonstrukciós beavatkozások kivitelezésére és tanulmányozására, melyek során jelentős mennyiségű gyakorlati tapasztalat halmozódott fel. Egy egységes, az elméleti eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat ötvöző módszertan és elméleti háttér azonban mindez idáig hiányzik. Vizsgálataink során arra keressük a választ, hogy a növényökológia elméletek milyen módon segíthetik a költséghatékony gyeprekonstrukciós módszerek kiválasztását és végrehajtását. A javasolt kutatás igen újszerű és jól kapcsolódik a növényökológia és a restaurációs ökológia nemzetközi trendjeihez.