NKFIH K 119225 (2016-2020)
Növényökológiai elméletek alkalmazási lehetőségei a gyeprekonstrukcióban
Projektvezető: Török Péter

A fajgazdag, hagyományosan kezelt területek Európa-szerte és a világ más pontjain is – többnyire a megváltozott mezőgazdasági tájhasználat (intenzívebbé vált tájhasználat vagy felhagyás) következtében – jelentős mértékben degradálódtak. Ezen területek fajkészletének megőrzésében és a tájléptékű diverzitás fenntartásában a mezofil és száraz gyepterületek kiemelt jelentőséggel bírnak. Az elmúlt évszázadban a fennmaradt gyepterületek többsége degradálódott és természetes fajkészletük elszegényedett. A kedvezőtlen folyamatok megállításának vagy ütemük csökkentésének szükségessége az élőhely-rekonstrukciós kutatásokat és beavatkozásokat a tudományos érdeklődés homlokterébe emelte. A vegetációdinamikai és növényökológiai kutatások, illetve a gyeprekonstrukciós kutatások és beavatkozások fontossága ellenére az elméleti és a gyakorlat-orientált megközelítések esetében kismértékű az átjárhatóság. Az egyik oldalon számos elméletet felállítottak, melyek segítségével magyarázhatóak a vegetációdinamikai folyamatok és a fajkészletben zajló változások, a másik oldalról számos módszert és monitoring rendszert dolgoztak ki a rekonstrukciós beavatkozások kivitelezésére és tanulmányozására, melyek során jelentős mennyiségű gyakorlati tapasztalat halmozódott fel. Egy egységes, az elméleti eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat ötvöző módszertan és elméleti háttér azonban mindez idáig hiányzik. Vizsgálataink során arra keressük a választ, hogy a növényökológia elméletek milyen módon segíthetik a költséghatékony gyeprekonstrukciós módszerek kiválasztását és végrehajtását. A javasolt kutatás igen újszerű és jól kapcsolódik a növényökológia és a restaurációs ökológia nemzetközi trendjeihez.

NKFIH KH 129483 (2018-2020)
Legeltetés gyepek funkcionális diverzitására gyakorolt hatása
Projektvezető: Török Péter

A hagyományos pásztorló legeltetés, illetve a szabad legeltetés egyéb természetkímélő formáinak alkalmazása a fenntartható tájhasználat és a biológiai sokféleség megőrzésének hatékony eszközei lehetnek. Bár az extenzív, eltérő tájfajtákkal zajló legeltetést egyre inkább preferálják a fenntartható ökológiai szemléletű gyepgazdálkodásban és a természetvédelemben, e tájfajták eltérő gyepközösségekre gyakorolt intenzitásfüggő hatásai kevéssé vizsgáltak. A kutatás a vegetáció, a talaj és a magbank komplex vizsgálatán keresztül tervezi a legeltetés eltérő gyeptípusokra gyakorolt hatásainak vizsgálatát. Az első munkacsomagban mintegy 72 eltérő mértékben, túlnyomóan szürke marha által legeltetett rövidfüvű száraz szikes, lösz, nedves szikes, és nedves nem szikes gyepterületeten vizsgáljuk az állatfajta és a legelési intenzitás gyepek funkcionális diverzitásra gyakorolt hatásait. A második munkacsomagban hazai és romániai mintaterületeken kiválasztott 10 magas diverzitású fás legelő esetében felmérjük az eltérő fiziognómiájú, jellemző növényzeti foltok és a magbank funkcionális összetételét. A harmadik munkacsomagban szarvasmarha- és juh-legeltetett rövidfüvű száraz szikes gyepek, löszgyepek, nedves szikes gyepek és nedves nem szikes gyepek vegetációját és biomassza-produkcióját hasonlítjuk össze rétegzett mintavétellel. A három munkacsomagban összesen kilenc kutatási kérdés megválaszolásával arra keressük a választ, hogy az eltérő intenzitású legeltetés az állatfajta figyelembe vételével milyen hatást gyakorol a vizsgált gyepek biomassza viszonyaira, fajkészletére, talajára és a talajban található magbank összetételére és sűrűségére.

LP2017-22/2017 (2017-2022)
Lendület II. projekt
Új frontok a restaurációs ökológiában: A környezetbarát infrastruktúra kiépítésének és fenntartásának ökológiai szempontú elmélete
Projektvezető: Török Péter

Az emberi életminőség fenntartásában kiemelt fontosságú a széleskörű ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására képes természetes és féltermészetes területek, valamint egyéb környezeti jellemzők stratégiailag megtervezett hálózatának kialakítása és fenntartása. Az ilyen úgynevezett környezetbarát infrastruktúra kialakításában kulcsfontosságú a természetes élőhelyek sokféleségének fenntartása és helyreállítása. A tájléptékben zajló élőhely-rekonstrukció hatékony eszköz az élőhelyi hálózatok szerkezetének és hatékony működésének kialakításában. Az élőhely-rekonstrukciók esetében igen fontos a költséghatékony kivitelezés és fenntartás, valamint a költséges technikai megoldások kiváltása. A kutatásunk legfőbb célja az, hogy az elméleti konzervációbiológiai és restaurációs ökológiai vizsgálatok, valamint a gyakorlati élőhely-rekonstrukciók és kezelések során nyert eredmények integrálása révén megfelelő és adaptív válaszokat adhassunk a tájhasználat- és klímaváltozással járó kihívásokra.

NKFIH KH 130320 (2018-2020)
Funkcionális növényi jellegek szerepe a gyepdinamikában és a restaurációban
Projektvezető: Tóth-Szabó Edina

A gyepterületek jelentősége kiemelten magas a mezőgazdaság által erősen befolyásolt tájban, mivel számos olyan gazdasági szempontból fontos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, mint a biológiai védekezés, az erózióvédelem vagy a csapadékvíz-visszatartás, de fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági területekről távozó többlettápanyag megkötésében is. A gyepi biodiverzitás térbeli és időbeli mintázatát alakító tényezők, valamint a fajok ritkaságának vagy gyakoriságának okai egyaránt az ökológia központi kérdései közé tartoznak. A spontán terjedés és a talajmagbank-képzés folyamatai és hatásai, valamint a közösségek rezisztenciával és rezilienciával összefüggő folyamatai egyre nagyobb figyelmet kapnak a gyepek biodiverzitásának fenntartása és helyreállítása során. A közép- és kelet-európai gyepterületek jelentős hányada a művelés intenzitásának megváltozásával összhangban jelentős mértékben degradálódott. Az ezzel összefüggésben álló ökológiai folyamatok megértéséhez kulcsfontosságú a közösségszerveződés és a társulási szabályok funkcionális alapú vizsgálata és megértése. A közösségek funkcionális jellemzőinek sokféleségén alapuló vizsgálatok közvetlenebb módon világítanak rá a közösségeket alakító ökológiai folyamatokra, mint a tisztán fajösszetételen alapuló elemzések. A pályázatban tervezett kutatások a növényi jellegek vizsgálatán keresztül a növényi terjedés és magbank-képzés, illetve a közösségek egyes rezisztenciával és rezilienciával összefüggő folyamatainak ökológiai értelmezését tűzték ki célul.

NKFIH FK 132142 (2019-2023)
Szélsőséges klíma-események bentikus algaközösségekre gyakorolt hatása
Projektvezető: B-Béres Viktória

A Kárpát-medencében az elmúlt időszakban megemelkedett az aszályos napok száma. Ez nemcsak gazdasági szempontból jelent nagy fenyegetést, hanem a természetes élőlényközösségek számára is megterhelő. Bár kiszáradó vizek minden régióban megtalálhatóak, eddig alapvetően az arid és mediterrán területekre voltak jellemzőek. Azonban az aszályos periódus időtartamának növekedésével a kontinentális régióban is emelkedni fog a kiszáradó kisvízfolyások száma, ill. a száraz medrű állapot időtartalma. Mivel a régióban a bentikus algák a táplálékhálózat alapját képezik, így vizsgálatuk nem megkerülhető. Ugyanakkor a közösségeik szárazságtűréséről, indikációjáról nagyon kevés adat áll rendelkezésre, és jellemzően azok sem a kontinentális régióból származnak. Így a projektben olyan új szempontokat vettünk figyelembe, melyek lehetővé teszik az aszályos időszak alatt a bentikus algaközösségekben, valamint a teljes ökoszisztémában zajló folyamatok, ill. a köztük lévő összefüggések új perspektívából történő értékelését. Ezek a szempontok a következők: (i) a Kárpát-medencében található kiszáradó és nem-kiszáradó kisvízfolyások egyidejű, azonos szempontok szerinti vizsgálata; (ii) alföldi és dombvidéki kisvízfolyások vizsgálata; (iii) kiszáradó vizek esetében vizes és száraz periódusok vizsgálata; (iv) a különböző vízjárású, ill. tipológiailag is különböző (dombvidék/síkvidék) kisvízfolyások bentikus kovaalga alapú minőségének összevetése. Mivel a víz minősége és mennyisége az egyik első szelektáló erő, mely a fitobenton közösségre hat, így alapjaiban határozza meg a bevonat taxonómiai és funkcionális összetételét. Ezáltal pedig az egész bentikus, illetve az egész vízi társulás állapotára kihat. A fentiekből következik, hogy eredményeinkkel lényeges alapkutatási kérdésekre adhatunk válaszokat. Ezek mellett a projekt nem elhanyagolható hozadéka lesz, hogy eredményeink természetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt jelentős stratégiai döntések alapját képezhetik.

NKFIH PD 132131 (2019-2022)
Fás szárú növények ökoszisztéma-mérnök hatásának újszerű aspektusai
Projektvezető: Tölgyesi Csaba

A kutatásban a fás szárú növények (fák, cserjék) környezetre és a lágyszárú szint növényzetére gyakorolt ökoszisztéma-mérnök hatásának jobb megismerését tűztük ki célul. A kutatásban két, korábban kevésbé vizsgált témakört járunk körül. Az első a fás szárú növények mélyebb talajrétegekre gyakorolt hatásaira fókuszál, különös tekintettel a talajnedvességre. Kutatásunk révén jobban megérthetjük az erdei és fátlan életközösségek talajának vízháztartásában jelentkező különbségeket, és ezáltal például szélesebb kontextusban tudjuk értelmezni a fás és gyepes közösségek mozaikjából felépülő tájak ökológiai mechanizmusait, valamint javaslatokat tudunk megfogalmazni a természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő, fenntartható erdőgazdálkodás számára. A második témakör arra az esetre fókuszál, ahol a fás szárúak hatása és a nagytestű növényevők hatása (legelés, trágyázás, taposás stb.) interakcióba lép egymással. Mindezt a fás legelők (az egyik legősibb európai gazdálkodási forma) példáján vezetjük végig. A fás legelők állapota Európa-szerte romlik a hiányos jogi szabályozások és támogatási sémák miatt, noha kiemelkedően magas természetvédelmi és gazdasági jelentőségük van. Kutatásunkkal az elemi ökológiai kölcsönhatások megértésén túl a fás legelők hatékonyabb, bizonyítékokon alapuló védelméhez és fenntartható kezeléséhez is hozzá kívánunk járulni.